OSHO: DROGOK HELYETT MEDITÁCIÓ

A kábítószerek olyan hallucinációs élményeket okoznak, amely túlmutatnak a földi világon. Ezt az élményt keressük a meditációban is. A meditáció viszont az igazi élményhez vezet el, míg a kábítószerek csak hallucinációkat, nagyon hasonló, álomszerű látomásokat nyújtanak.

Meditálni „nehéz”. Kábítószert használni nem nehéz. Maga a kábítószerek irántivonzódás viszont spirituális eredetű. Az ember nem elégedett a földi élettel. Többet akar megismerni. Több akar lenni. A minden napi élet olyan sivár, értelmetlen, hogy ha ez minden, akkor az öngyilkosság tűnik az egyetlen értelmes kiútnak. Ez az élet így nem biztosít eksztázist, nem ad örömöt. Éppen ellenkezőleg: csak egyre több nyomorúsággal, fájdalommal, betegséggel, öregséggel, és végül a halállal tud szolgálni. Ezért vonzották az embereket a kábítószerek már a kezdetektől fogva. Legalább egy időre megkönnyebbülést hoznak. Csak kevesen próbálkoztak a meditációval.

Ha valaki rászokik, akkor épp az önmaga felé vezető utat zárja el. Megbabonázzák a hallucinációk.

Az emberek évezredek óta használnak kábítószereket. A moralisták, a vallások és a kormányok teljesen haszontalanul próbálják betiltani őket. És nem hinném, hogy ez valaha is sikerülhet.

Csak így tudnák összehasonlítani a két lehetőséget: Az első volt az álom, ez pedig itt a valóság, és az elsővel csak becsapták magukat a kémia segítségével. Felismerték, hogy az első nem segített a spirituális növekedésükben. Inkább akadályozta, késleltette azt. A meditációban azonban fejlődnek, és már össze tudják szedni a bátorságukat, hogy további területeket fedezzenek fel. Soha nem voltak annak tudatában, hogy ilyen élmények lehetségesek, hogy ezek nem csak kitalációk.

A kábítószerekkel kapcsolatos őrület nem segít az emberiségen. Ha betiltják őket, az nem változtat semmin. Sőt ettől csak még vonzóbbá, izgatóbbá válnak. Különösen a fiatalok számára. Néha eltűnődöm, vajon az emberek képesek lesznek-e valaha megérteni az emberi psziché egy parányi töredékét is? Ugyanaz az ostobaság zajlik, mint Isten és Ádám meg Éva között: a tiltás. Ne egyél ennek a fának a gyümölcséből! De azt már nem veszi észre senki, hogy ez egyben felhívás a keringőre. Sőt, ez valójában provokáció.

A kábítószer olyasvalamit ad nekik, amit a társadalom nem. Tudják jól, hogy a kábítószer tönkre teszi az egészségüket, a szervezetüket, és az egész életüket, de akkor is valami olyat kapnak tőle, amit a társadalom nem képes nekik megadni.

Ahelyett, hogy az embereket eltiltanátok, olyan társadalmat kellene teremteni, ami jobbat tud nyújtani a kábítószereknél. Akkor az embereknek nem lenne okuk használni őket. Az életük nem ad nekik semmit. Kiszívjátok a vérüket, és mit és mit kapnak cserébe? Semmi örömet, csak bajt baj hátán. Az engedélyezett alkoholtól ideig-óráig ellazulnak, énekelnek, táncolnak egy kicsit – vagy éppen összeverekednek a kocsmában. De legalább néhány órára kivonja valami őket a világotokból.

A szeszesitalhoz való vonzódásuk bizonyítja, hogy a társadalmatok a rossz. Nem az alkohol a rossz.

A társadalomnak segítenie kellene abban, hogy az emberek táncoljanak, énekeljenek, örvendezzenek, szeressenek. Én ellenzem a kábítószereket, mert rájuk lehet szokni, és akadályozza a spirituális növekedést. A kábítószer-élvezők azt hihetik, hogy elérték, amit kerestek, de a kezük mégis üres. Csak álmodnak

És ha valaki egyszer elindult a meditáció felé vezető úton, annak már semmit nem jelentenek a kábítószerek.

A tudósoknak és a kormányoknak minden erőfeszítésük mellett meg kellene érteniük, hogy ha valami az emberiség egész történelme folyamán ennyire vonzó volt, és egyetlen kormány sem tudta leküzdeni, akkor bizonyára valamilyen alapvető emberi szükségletet elégít ki, a kábítószer megmarad a világban. Év vele együtt ennek minden káros hatása is. Minél inkább ellenzik a kormányok, annál többet ártanak vele, mert így senki nem tud változtatni rajtuk, hiszen nem is kísérletezhet velük, és senkinek nem engedik meg, hogy azt mondja, amit én mondok. Én azért jelenthetem ki, mert ellenzem a kábítószereket.

Ha abban reménykedünk, hogy a jövőben nem lesznek kábítószerek, és hogy az ember természetesen meditatívvá válik… Ez persze lehetséges is! Ha a gyerek azt látja, hogy az apja meditál, az anyja meditál, mindenki meditál akkor kíváncsi lesz rá. Ő is meditálni akar majd. És ebben a korban a meditáció még nagy egyszerű, mert a társadalom még nem rontotta el a gyereket. Még ártatlan. Ha körülötte mindenki egyvalamit csinál, és azt élvezi, akkor ő sem maradhat ki belőle. Leül melléjük becsukott szemmel. Először talán kinevetik, azt gondolván, hogy a gyerekek még nem tudnak meditálni. Pedig dehogynem! A gyerekeknek sokkal könnyebb a meditáció, mint az úgynevezett felnőtteknek. A meditáció atmoszférája az iskolákban, a főiskolákon, és az egyetemeken… akárhova is megy az ember, olyan légkört talál, ami táplálja gyermek meditációját.

Szeretném látni, hogy a világban senki nem használ semmilyen kábítószert. De nem azért, mert tilos, hanem azért, mert az emberek valami jobbat, valóságosabbat teremtettek a kábítószereknél. A kábítószerek így majd elvesztik jelentőségüket, és minden nehézség nélkül le lehet küzdeni őket.  De az idióta kormányok ezzel a folyamatos negatív kampánnyal a világon mindenütt tönkre teszik a fiatalokat. Az élet legbecsesebb időszakát hallucinációkra vesztegetik, és mire észreveszik, hogy mit tettek önmagukkal, talán már késő. Nem képesek visszajutni a normális állapotba. Akkor, már ha vonakodik is, mindenféle mérget kell magukba nyomniuk.

Ha valaki nem kemény drogokat használt, és le tudott állni, akkor azt látja, hogy az élet szürke, sokkal szürkébb, mint addig, mert már látott valami sokkal szebbet is. Mindig mindent a korábbi élményeivel fog összehasonlítani. Akkor a kábítószer hatása alatt szeretkezett, és úgy érezte a világ tetején áll. Most is szeretkezik, és azt látja, hogy az egész nem egyéb egy kiadós tüsszentésnél. Jó érzés, tüsszenteni is jó…, jó, de azért még nincs értelme élni. Pusztán ezért senki nem akar majd élni.

Én a kábítószereknél nagyszerűbbet akarok nyújtani, és ez a fontos. Ha valami a meditáció. Nem fizetnek érte az egészségükkel, a tönkre ment szervezetükkel, és ehhez hasonlókkal.

Nem fizetnek érte, és mégis megtörténik! Hatalmuk van fölötte: nem függ semmi és senki mástól, hogy elérik-e. Amikor csak akarják, elérhető számukra. Ha egyszer megismerik a kulcsot, ami az ajtót nyitja, onnantól akkor férnek hozzá, amikor csak akarnak. Így valami sokkal nagyszerűbb és magasabb rendű vált elérhetővé a számukra.

A világban minden korban ez volt a gond: az emberek segíteni akartak a másiknak, hogy kimászhasson a kábítószer csapdájából, de szinte mindig kudarcot vallottak, mert semmi jobbat nem tudtak ajánlani helyette. A prédikálás nem old meg semmit! Ha csak annyit mondunk, hogy a kábítószer rossz és bűn, az nem segít, sőt még jobban súlyosbítja a helyzetet.

Figyelemre, szeretetre, gondoskodásra van szükség. De még ez sem segít, hacsak rá nem jön, hacsak rá nem érez, hogy a kábítószer kínálta vízióknál jobb, csodálatosabb dolog is elérhető.

Forrás: OSHO: GYERMEKEK KÖNYVE   A szabadág, hogy önmagad lehess  Amrita Kiadó 2004

A témához kapcsolódó könyvajánló OSHOTÓL:

OSHO: Meditáció: Az első és utolsó lépés a szabadság felé    Amrita kiadó

A Leela Alapítvány Osho-könyvei:

OSHO: Mi a meditáció?

OSHO: Meditáció: az eksztázis művészete

OSHO: Túl az elme határain

Megjelent OSHO könyvek:

http://www.dudus.hu/osho/books.htm

FILOSZ KIADÓ:

Ramana Maharsi: Tudatos halhatatlanság

Ramana Maharsi: Abszolút tudatosság

email nekem: osho@atw.hu